...csodálatos útitársak vagyunk, végső soron azonban nem egyebek magányos fémhalmazoknál, amelyek a maguk külön-külön pályáján keringenek. Messziről gyönyörűségesen suhanó csillagoknak tűnnek, de valójában csupán ketrecek, amelyekbe egyedül vagyunk bezárva, és sehová sem tartunk. Amikor a két műholdunk pályája véletlenül keresztezi egymást, együtt lehetünk. Talán még a szívünket is föltárjuk egymás előtt. De ez csak egy röpke pillanat. A következő másodpercben már teljes magányban száguldunk tovább. Mígnem elégünk, és semmivé leszünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése